Kedves lányom!

Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem  tudsz  gyorsan olvasni.Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád azt olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk.

A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép, és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. (ha valaki nem tudná ez a "mosógép" WC volt) Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer 3, egyszer meg 4 napig. Elküldtem a kabátot amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot , és több mint 2 órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni, vagy nagybácsi lettél.

Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád

Ui.: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.